Figyelmeztetés a szószedettel kapcsolatban: a listában sértő kifejezések is szerepelnek!
LMBTQI
a L(eszbikus), M(eleg), B(iszexuális), T(ransznemű), Q(ueer) és I(interszex) szavakból képzett betűszó; a szexuális és nemi kisebbségek átfogó megnevezése. A betűszónak különböző változatai léteznek. Vannak, akik az LMBT, mások az LMBTQI vagy LMBT+ / LMBTQI+ rövidítést használják: a + mindazokat a csoportokat jelöli, akik kívül esnek a (cisz)heteroszexuális normán, de a többi betű nem fedi le őket.
A nyelv, illetve szóhasználatunk folyamatos változásban van.
Vannak kifejezések, amelyeket néhány éve még használtunk, de ma már nem, és vannak új megnevezések is. Ez a lista a 2020 áprilisában bevett terminológiát használja.
A listában minden szóhoz egy magyarázat, meghatározás tartozik.
Ebből úgy tűnhet, hogy minden szónak egy adott jelentése van, vagy hogy mi mindenkit szeretnénk az adott dobozokban elhelyezni. Erről azonban szó sincs. A szószedetet elsősorban felhasználóbarát eszköznek szántuk, amelyben könnyű megtalálni a keresett információt. Az egyes szavaknak némileg eltérő értelmezései lehetnek.
Az emberek sokféle módon határozzák meg a szexuális és nemi identitásukat.
Vannak, akik nem szeretik a címkéket, nem ragasztanak ilyet magukra, mások több vagy nagyon egyedi címkét is választanak. El kell fogadnunk, hogy ez mindenkinek a saját döntése.
Ebben a szószedetben a szexuális, nemi és érzelmi sokszínűséget kifejező szavak szerepelnek.
Olyan személy, aki egyik nemmel sem azonosítja magát.
A nemi önkifejezés egyik formája. Az androgün embereket nem befolyásolják a férfi vagy női külsővel kapcsolatos elvárások. A külső jegyek széles spektrumát használják önmaguk kifejezésére: olyanokat is, amelyeket nőiesnek vagy férfiasnak tartanak, vagy ezeken kívül helyezkednek el.
Az aromantikus emberek nem vagy csak nagyon kis mértékben éreznek szerelmet. Ettől még lehetnek mély érzelmi és intim kapcsolataik, és tudnak szeretni másokat, csak éppen nem romantikus szerelemmel. Egyes aromantikus emberek az LMBTQI spektrumba sorolják magukat, mások nem.
A szexuális vonzalom egy skálán értelmezhető. Aszexuálisok azok, akik egyáltalán nem vagy csak nagyon kis mértékben éreznek szexuális vonzalmat mások iránt. Vannak aszexuálisok, akiket egyszerűen nem érdekel a szex, mások kifejezetten undorodnak tőle. Ettől még képesek mély érzelmi kapcsolatokat kialakítani. Egyes aszexuális emberek az LMBTQI spektrumba sorolják magukat, mások nem.
Szürke aszexuális: Az aszexualitás ernyőfogalom, amelyen belül vannak további kategóriák. A szürke aszexuálisok az aszexualitás és a szexualitás közötti “szürke zónában” helyezkednek el, tehát olykor érezhetnek szexuális vonzalmat.
Az az elképzelés, amely a világot ellentétpárokra osztja: jó-rossz, férfi-nő, heteró- meleg stb. A nemek és szexualitás területén egyre többen kérdőjelezik meg a bináris gondolkodást, és inkább egy skálát vagy spektrumot képzelnek el, amelyen mindenki elhelyezheti magát a két végpont között valahol (vagy akár a skálán kívül). Ez a megközelítés jobban tükrözi a társadalom sokszínűségét.
Társadalmainkban általában fizikai jellemzőik alapján sorolják férfi vagy női nembe az embereket. A nyugati bináris modell ezt a két nemet ismeri. A biológiai nem azonban ennél változatosabb. Azok, akik nemi jellegeik alapján nem (egyértelműen) sorolhatók be a férfi és nő kategóriába, interszexként határozhatják meg magukat. Van, aki számára ez csak orvosi probléma (ld. DSD), mások ezzel szemben éppen az interszex státusz medikalizálását tartják problémásnak.
Ezek alapján állapítják meg az emberek biológiai nemét. Különböző elemekből állnak: kromoszómák, hormonok, külső és belső nemi szervek, a pubertás során kialakuló másodlagos nemi jellegek (pl. szakáll, mell, hang mélyülése stb.).
Az a romantikus és/vagy szexuális orientáció, amelyben valaki érzelmileg és/vagy szexuálisan egynél több nemhez is tud vonzódni. Az, hogy egy biszexuális személy milyen nemű személyekhez és milyen intenzitással vonzódik, az idők során változhat. Kapcsolódó kifejezések: poliszexuális, pánszexuális, fluid.
Ezt a szót a 20. század elején alkották meg a férfias leszbikus nőkre. Ellentéte a femme, ami nőies leszbikust jelent. Eleinte sértésnek számított, de az idők során többször változott a jelentése. Napjainkban szívesen használják magukra nemcsak leszbikusok, hanem nemileg nonkonform és transznemű emberek is.
Amikor valakinek a nemi identitása megegyezik a születéskor kijelölt biológiai nemével. A cisz férfi olyan ember, akit születésekor férfiként határoztak meg, és férfinak is érzi magát. A cisz nő olyan ember, akit születésekor nőként határoztak meg, és nőnek is érzi magát.
A nemi szerepekre vonatkozó íratlan szabályok szerint különböző nemű emberekkel szemben a társadalom különböző elvárásokat támaszt. Azt az elvárást, hogy mindenkinek a nemi identitása legyen azonos a születéskor kijelölt biológiai nemével, cisznormativitásnak nevezzük. Például általában meglepődünk, ha valaki a születéskor kijelölt nemétől eltérő neműnek vallja magát, viselkedése vagy külseje eltér attól. Őket gyakran normaszegőnek vagy deviánsnak gondoljuk.
A kifejezésnek két jelentése is van. Az első azt a folyamatot jelöli, amikor valaki felismeri saját identitását, és elfogadja, hogy az LMBTQI csoportba tartozik. A második az, hogy ezt megosztja a környezetével, vagy annak egy részével; ez bekövetkezhet mindjárt a felismeréskor vagy később is. Egy ennyire személyes információt megosztani, különösen ellenséges környezetben, ijesztő lehet, ezért sok LMBTQI embernek hosszú időbe telik, míg előbújik másoknak. Fontos tudni, hogy az előbújásra nincs recept. Mindenki maga dönti el, kinek bújik elő és hogyan. Az előbújás nem egyszeri alkalom, hanem folyamat, hiszen az LMBTQI embereknek új helyzetekben (például egy új munkahelyen) újra elő kell bújniuk. Arra az LMBTQI emberre, aki mindennapi életében nyíltan vállalja identitását, azt mondjuk, hogy nyíltan LMBTQI vagy “out”.
Csak olyan emberekhez képes szexuálisan vonzódni, akivel mély, intim érzelmi kapcsolata van.
Ha valaki egy színpadi, videós stb. előadás kedvéért más neműként jelenik meg. Használják a kifejezést transzvesztita előadóművészekre is. A drag queen általában olyan férfi, aki nőnek öltözve ad elő, a drag king pedig olyan nő, aki férfit alakít. Nemcsak a másik nem ruháját és adott esetben sminkjét öltik magukra, hanem igyekeznek imitálni gesztusait, testtartását, mozgását stb. is.
Ez az angol rövidítés a Disorders / Differences in Sex Development (nemi fejlődési rendellenesség) kifejezést jelöli. Orvosi kifejezés arra, ha valakinek a biológiai nemi jellegei nem egyértelműen sorolhatók be a férfi vagy női kategóriákba. Egyes interszex emberek és aktivisták kritizálják ezt a kifejezést, mert saját állapotukat nem “rendellenességnek” tekintik, hanem a biológiai nem spektrumán megjelenő teljesen normális variációnak. (Ld. interszex.)
A 20. század elején így nevezték azokat a leszbikus nőket, akiknek nőies külsejük volt. A kifejezés az 1950-es évek amerikai leszbikus bárjaiban vált népszerűvé. Jelentése az idők folyamán enyhén módosult, napjainkban bármely LMBTQI emberre használható, akinek a nemi önkifejezése nőies.
Azok az emberek nevezik magukat fluid szexualitásúnak, akiknél az idő függvényében változik, milyen nemű emberekhez vonzódnak érzelmileg vagy szexuálisan.
A nembináris identitások egyik fajtája. Vannak, akik nem sorolják be magukat állandó jelleggel valamelyik nembe: nemi identitásuk fluid, időben változik. Olykor férfiasabbnak, máskor nőiesnek, a kettő kombinációjának vagy egyiknek sem érzik magukat.
A nembináris identitások egyik fajtája. Olyan emberek, akik nem sorolják be magukat a hagyományos nemi kategóriákba, hanem se férfinak, se nőnek, vagy (egyforma vagy különböző mértékben) mindkettőnek tekintik magukat.
Biológiai eredetű szakkifejezés, eredetileg arra utal, hogy egy élőlény neme nem egyértelmű, illetve képes egyszerre megtermékenyíteni önmagát és utódot nemzeni, vagyis egyedül is szaporodóképes. Bár az interszex emberek biológiai nemi jellegeiben férfi és női jegyek keverednek, ez nem jelenti azt, hogy ugyanaz a személy képes megtermékenyíteni és megtermékenyülni is. Az interszex vagy transznemű embereket hermafroditának nevezni tehát biológiailag pontatlan, ráadásul negatív, stigmatizáló jelentése van, ezért használata kerülendő. Online tartalmakban a szó általában gyűlölködő kontextusban jelenik meg, szándékos LMBTQI-fóbiának minősül.
Olyan ember, aki jellemzően heteroszexuális, de alkalmanként romantikus és/vagy szexuális kapcsolata van azonos nemű emberekkel.
Olyan férfi, aki szexuálisan és/vagy érzelmileg nőkhöz, vagy olyan nő, aki szexuálisan és/vagy érzelmileg férfiakhoz vonzódik. Gyakran a heteroszexualitást tekintik a normának, de napjainkban ezt egyre többen megkérdőjelezik, és a heteroszexualitáson kívül más szexuális orientációkat is elfogadhatónak tartanak.
Egyes transznemű emberek új nevet választanak maguknak, amely jobban kifejezi nemi identitásukat. Holt néven szólítás az, ha valaki szándékosan (vagy szándékolatlanul) az eredeti nevükön szólítja őket. Lehet, hogy az illetőnek a régi név csak kicsúszott a száján, vagy időbe telik hozzászoknia az újhoz. Ha azonban valaki tudatosan, bántó szándékkal használja a transznemű ember régi nevét, az szóbeli bántalmazásnak számít. Transz és nemileg nonkonform emberekkel gyakran történik ilyen jellegű gyűlölet alapú incidens.
Az LMBTQI emberek olyan társadalmi közegben nőnek fel, ahol rengeteg negatív érzés, nyílt vagy burkolt előítélet és sztereotípia tapad a normától eltérő nemi identitásokhoz és szexuális orientációkhoz. Ezért közülük is sokan internalizálják, öntudatlanul is magukévá teszik és magukra alkalmazzák ezeket. Ez gyakran alacsony önértékeléshez vagy akár öngyűlölethez vezet. Van, aki emiatt letagadja szexuális orientációját, vagy kifejezetten homofób kijelentéseket tesz, nehogy “lelepleződjön”.
Olyan ember, akinek a biológiai neme nem illik bele a férfi/nő bináris kategóriákba. Míg a DSD szót orvosi kontextusban használják, az interszexualitás inkább ennek az állapotnak a társadalmi vetületét és következményeit írja le. Ez a szó ugyanakkor azt az álláspontot is kifejezi, hogy az interszex embereknek nincs szükségük orvosi beavatkozásokra azért, hogy a bináris férfi/nő identitáskategóriákba sorolják magukat.
Olyan nő, aki érzelmileg és szexuálisan csak nőkhöz vonzódik.
Az LMBTQI-fóbia implicit változata. Nem fizikai erőszak vagy jogi értelemben vett diszkrimináció formájában jelenik meg, hanem inkább homofób vagy transzfób tartalmú állítások formájában. Az emberek gyakran bele se gondolnak ezekbe, mégis, akár tudtukon kívül, megbántják az LMBTQI embereket.
Olyan ember, aki érzelmileg és/vagy szexuálisan kizárólag a saját neméhez vonzódik (homoszexuális).
Aki nem alkalmazkodik a nemek kétosztatú (bináris) meghatározásához, és nem tudja, vagy nem kívánja sem nőként, sem férfiként meghatározni önmagát. Némileg hasonló fogalom a dzsenderqueer: egy olyan identitáscímke a transz (ld. transz / transznemű) ernyőn belül, ami arra utal, hogy valakinek a nemi önmeghatározása a női és férfi kategóriákon kívül esik.
Amikor valaki feszültséget él meg biológiai neme és nemi identitása között, mert a teste nem felel meg annak, amilyen neműnek érzi magát, és ez nagyon kellemetlen számára. Jellemzően transznemű emberekkel fordul elő. Egyes esetekben pszichoterápiával vagy orvosi tanácsadással csökkenthetők a nemi diszfória tünetei, így az egyént kevésbé terhelik, de ettől nem változik meg a nemi identitása. Nem minden transznemű él meg nemi diszfóriát.
Az, hogy valaki milyen nemhez tartozónak érzi magát. Ilyenkor a személy az adott nemhez társított nemi szereppel azonosul; ez nem feltétlenül felel meg az illető biológiai nemének, a szexuális irányultságától pedig teljesen független.
A nemi helyreállító vagy megerősítő műtét célja, hogy enyhítse vagy megszüntesse a nemi diszfóriát azáltal, hogy a személy testét olyanná alakítja, ami jobban megfelel nemi identitásának. A nemi helyreállító folyamatnak különböző formái vannak: például a hormonterápia, ádámcsutka eltávolítása, nemi szervek műtéti átalakítása stb. Minden transznemű ember maga választja meg, akar-e bármilyen testi beavatkozást, és ha igen, milyet. Vagyis lehet valaki úgy transznemű, hogy semmilyen orvosi beavatkozást nem szeretne.
Míg a nemi identitás azt jelöli, milyen neműnek érzi magát valaki, a nemi önkifejezés azt, hogyan fejezi ezt ki a világ felé. Ezt teheti öltözködés és smink, de akár testtartás, beszéd vagy mozgás segítségével. A nemi identitás nem feltétlenül egyezik azzal, ahogyan valaki kifejezi önmagát: sok ember nemi önkifejezése nem felel meg a neme számára felállított normáknak.
A biszexualitás ernyőfogalma alá tartozó fogalom. Olyan ember, aki bármilyen nemű emberhez vonzódhat, mert számára nem a partner nemétől függ a vonzalom.
A “passing” azt jelenti, hogy egy transznemű embert a környezete abba a nembe sorol, amilyen neműnek ő is tartja magát, nem pedig abba, amelybe születésekor kategorizálták.
Olyan személy, aki egynél több nemhez vonzódik, de nem feltétlenül mindhez.
Eredetileg az LMBTQI emberekre használt bántó, megalázó kifejezés az angol nyelvben, ma azonban azok használják a saját identitásuk megjelölésére, akiknek a neme, nemi önkifejezése és/ vagy szexualitása nem felel meg az uralkodó társadalmi elvárásoknak, de ki akarják fejezni, hogy az LMBT közösség hagyományos identitás-meghatározásaival sem azonosulnak. Gyakran azok használják magukra, akik egyértelműen ki akarják fejezni, hogy elutasítják a ciszheteroszexuális normát. Átfogó értelemben a teljes LMBTQI közösségre is használják. A queer studies a társadalomtudomány egy területe.
Azt írja le, hogy valaki milyen nemű személyekhez vonzódik érzelmileg vagy szexuálisan, vagy hogy számára esetleg nem fontos, milyen nemű az a személy, akihez vonzódik. A legismertebb szexuális irányoltságok: a heteroszexualitás, a homoszexualitás és a biszexualitás.
Olyan személy, aki támogatja az LMBTQI közösséget. Lehet nem-LMBTQI személy, vagy olyan ember az LMBTQI közösségen belül, aki a közösség egy másik csoportját támogatja, például egy leszbikus lehet a biszexuálisok szövetségese, vagy egy transz nő a nembinárisoké.
Azok a társadalmilag kialakult szerepek és identitások, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint. Nem veleszületett és nem is feltétlenül állandó, hanem társadalmi konstrukció, amely a történelem folyamán változott és ma is változik. Egyes társadalmakban kettőnél több nemet ismernek, például Indiában létezik egy harmadik nemi kategória, a hidzsrák. A társadalmi nemre vonatkoznak mind íratlan szabályok, mind a jogrendszer előírásai, de ezek különböző földrajzi területeken és korokban eltérőek.
Azok a megállapodások és elvárások, amelyeket egy adott társadalom egy adott nemhez társít. A társadalmi nemi normák binárisak, vagyis különböző normák vonatkoznak a férfiak és a nők viselkedésére. Például a legtöbb európai társadalomban a férfiak nem viselhetnek szoknyát, a nőkkel szemben viszont nem elvárás, hogy meg tudják szerelni az autót. Ha valaki megszegi a társadalmi nemi normákat, az belső konfliktusokhoz, illetve a külvilággal való viszonyában félreértésekhez vezethet.
Ernyőfogalom. A szó után a csillag azt jelzi, hogy más csoportok is idesorolhatók: minden olyan identitás, amely eltér a cisznemű normától (transznemű, genderqueer, agender stb.). A transznemű közösségben sokan kritizálják a csillag használatát, mivel beszédben nehéz megjeleníteni, ráadásul a “transz” önmagában is széles körben használatos ernyőfogalomként.
Akinek a nemi identitása és/vagy nemi önkifejezése eltér a születésekor kijelölt nemétől. Ernyőfogalom, amely magában foglalja többek között a transzszexuálisokat, a transzvesztitákat és a nembináris vagy dzsenderqueer embereket is. Transz férfiaknak azokat a személyeket nevezzük, akiknek születéskor női nemet tulajdonítottak, de férfi vagy inkább férfi identitásuk van. Transz nőknek azokat a személyeket nevezzük, akiknek születéskor férfi nemet tulajdonítottak, de női vagy inkább női identitásuk van.
Az a transznemű ember, aki egyértelműen a születésekor számára kijelölttel ellenkező nemmel azonosul, és életét ennek megfelelően kívánja átalakítani. Ez az állapot független attól, hogy az adott személy milyen jogi nemmel rendelkezik (milyen neműként van feltüntetve a papírjaiban), és milyen kezeléseket kíván vagy nem kíván igénybe venni, illetve vett igénybe. Orvosias jellege miatt egyre ritkábban használt, elavult fogalomnak számít. Helyette inkább a transz/transznemű ajánlott, kivéve, ha valaki kifejezetten transzszexuálisként utal magára.
Az a folyamat, amely során egy transz ember megváltoztatja az életét, hogy az jobban illeszkedjen a nemi identitásához. Magában foglalhatja a nem jogi elismertetését, a név megváltoztatását, a megjelenés (öltözködés, hajviselet) vagy a viselkedés megváltoztatását, a hormonkezelést és/vagy a műtéti beavatkozásokat.
Mik azok a nemileg jelölt szavak és miért fontosak?
Nyelvünkben számos olyan szó van, amely kifejezi egy személy nemét (fiú/lány, tanár/tanárnő, özvegyasszony/özvegyember stb.) Más európai nyelvekben különböző névmásokkal jelölik a férfiakat és a nőket (he/she, er/sie stb.), sőt az újlatin nyelvekben még a mellékneveknek is van neme (bello/bella stb.)
A nemileg jelölt szavak helyes használata azért fontos, mert ezekkel szimbolikusan elismerhetjük a másik ember nemi identitását és/vagy önkifejezését. Ezért ha nem tudjuk, hogy valaki milyen nemmel azonosul, udvariasan rákérdezhetünk; vagy ha ez nem lehetséges, maradhatunk a nemileg semleges kifejezéseknél (pl. “pedagógus”). Számos nyugati nyelvben vannak kísérletek arra, hogy a nemileg jelölt szavak és névmások helyett semlegeseket is bevezessenek (pl. az egyes számban használatos “they” az angolban). Különösen online kontextusban fontos figyelni arra, milyen szavakkal hivatkozunk valakire. A megfelelő nem használata az egyik legalapvetőbb módja annak, hogy kifejezzük: tiszteletben tartjuk a másik nemi identitását.
A család olyan emberek közössége, akiket házasság, vérrokonság vagy érzelmi kapcsolat fűz össze egymással. A családnak nagyon sok formája létezik: egyszülős családok, férfi-nő pár egy vagy több gyerekkel, kétapás vagy kétanyás családok, kettőnél több szülő a szülők szétválása és új kapcsolata esetén, egy leszbikus és egy meleg pár közösen nevel gyerekeket (társszülőség) stb.
Az LMBTQI családok vagy szivárványcsaládok kifejezést arra használjuk, amikor LMBTQI szülők nevelnek egy vagy több gyereket. Ezt tehetik azonos nemű párként, vagy lehet valamelyik vagy mindkét szülő transz, nevelhetnek gyereket egyedülállóként, vagy megállapodhatnak társzülőségben…
Bár a jogi nehézségek ellenére egyre több meleg és leszbikus pár nevel gyermeket, a magyar jogrendszer nem hajlandó tudomást venni ezekről a családokról: nem biztosítja, hogy az azonos nem párok által nevelt gyermekek ugyanolyan jogbiztonságban éljenek, mint bármely más gyermek, akit két szülője nevel. Nem teszi lehetővé, hogy biztosak lehessenek benne: egyik szülőjük halála esetén a másik szülőjük nevelheti őket tovább, nem vérszerinti szülőjükre szülőként tekintenek az oktatási és egészségügyi intézményekben, ugyanúgy örökölhetnek mindkét szülőjük után, illetve ugyanúgy tartásdíjra jogosultak szüleik válása esetén, mint a különnemű párok vérszerinti és örökbefogadott gyermekei.
Az azonos nemű párok gyermekvállalása a család fogalmához kapcsolódó széles körben elterjedt ideológiák miatt sok országban társadalmi viták tárgya. Egyre több azonban az olyan ország, ahol a politikai döntéshozók (gyakran a bíróságok hátrányos megkülönböztetést tiltó döntéseinek hatására) arra jutottak: az azonos nemű párok által nevelt gyermekek megkülönböztetésének nincs jogszerű alapja. Jelenleg tizenhat európai országban lehet egy azonos nemű szülőpár mindkét tagja teljes jogú szülő, illetve fogadhatnak örökbe mindketten gyermeket: Andorrában, Ausztriában, Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Izlandon, Luxemburgban, Máltán, Norvégiában, Portugáliában, Spanyolországban és Svédországban. Három másik országban, Észtországban, Németországban és Szlovéniában az azonos nemű társszülők örökbefogadhatják bejegyzett élettársuk vérszerinti, illetve egyes esetekben örökbefogadott gyermekét. Horvátországban az élettársak partnerük gyermekének társ-gondviselői lehetnek, ami sok tekintetben hasonlít a partner gyermekének örökbefogadására.
A társadalom sok színterén azonban még mindig csak az apából, anyából és gyerekekből álló heteroszexuális nukleáris család jelenik meg egyetlen családmodellként, a családformák sokszínűsége nem. A szivárványcsaládok így láthatatlanok és ismeretlenek maradnak.
A család intézménye, akárcsak a szexualitásra vagy a nemek viszonyára vonatkozó szabályozás, az idők során folyamatosan változott és változik: gondoljunk csak a válás vagy az abortusz engedélyezésére, a mesterséges megtermékenyítésre, az élettársi kapcsolat jogi elismerésére vagy a számos országban bevezetett melegházasságra.
Mégis, noha a háztartások sokasága a gyakorlatban nem illik bele a heteroszexuális nukleáris család modelljébe, gyakran úgy állítják be, mintha ez lenne az egyetlen családforma. Ha a más családformák megjelennek egyáltalán a köztudatban, ezeket másodrendűnek vagy “természetellenesnek” tekintik.
Pedig az egyszülős családok, az örökbefogadással létrejött családok, a mozaikcsaládok, az azonos nemű szülők és gyermekeik alkotta családok, a különböző országokból származó vagy különböző etnikai származású családtagok stb. éppolyan természetes családváltozatok, mint a heteroszexuális nukleáris család, ezért ugyanolyan láthatóságot és jogokat érdemelnek
Az online transzfóbia kezelése
Figyelmeztetés: ez a szövegrész transzfób nyelvezetet tartalmaz
A transzneműek csoportja az egyik legsérülékenyebb csoport az LMBTQI közösségen belül. Számos kutatás kimutatta, hogy a transznemű emberek nagyobb mértékű diszkriminációval, több fenyegetéssel és akár fizikai erőszakkal találkoznak, mint a cisznemű leszbikusok, melegek és biszexuálisok. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) 2013-as LMBTI kutatásából kiderül, hogy az összes résztvevő egynegyedét (26%) érte erőszak vagy erőszakkal való fenyegetés otthonában vagy máshol; a transznemű válaszadók körében ez az arány 35%.
A transznemű emberek iránti nagymértékű intolerancia az online térben is jelen van.
Néhány ötlet, hogy mit tehetünk, ha online transzfóbiával találkozunk:
1. Ami a legfontosabb: nem kötelező reagálni rá. Saját lelki egészségünk a legfontosabb, és azt is gondoljuk át, van-e kapacitásunk válaszolni.
2. Bejelentést tehetünk az eset jellegétől függően az oldal üzemeltetőjének és/vagy a hatóságoknak (lásd honlapunkon a Hol jelentsem be? szekciót). A bejelentésnek számos előnye van: a transzfób tartalom eltűnik az internetről; a transzfób személlyel tudatjuk, hogy ez a viselkedés nem elfogadható; az oldal fenntartójának és a hatóságoknak pedig jelezzük, hogy a transzfóbia széles körben elterjedt jelenség, amivel foglalkozniuk kell.
3. Ha vitába bocsátkozunk egy transzfób személlyel vagy személyekkel, keressünk olyan hazai vagy nemzetközi oldalakat, amelyekkel megtámogathatjuk az érveinket.
4. A transz nők nem jelentenek fenyegetést más nőkre. A transzfóbok gyakran azzal érvelnek, hogy a transz nők valójában férfiak, akik nőnek öltözve akarnak bejutni biztonságos női terekbe (pl. öltözőkbe, mosdókba, női önismereti csoportokba stb.). Ezzel az érveléssel csak félelmet akarnak kelteni a cisz nőkben, és elérni, hogy a transz nők kiszoruljanak a női terekből. Az ilyen érvekre válaszként fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy ez csak spekuláció, amit semmilyen tény nem támaszt alá.
5. A transz nők nem élveznek férfi-privilégiumokat. Vannak, akik szerint a transz nők azért nem igazi nők, mert férfi-privilégiumaik vannak, és nem szenvednek a szexizmustól. Valójában a transz nőket is ugyanannyira vagy még jobban sújtja a szexizmus, mint a ciszneműeket, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokhoz tartozó transz nőket pedig sokkal több erőszak éri.
6. Nem a biológia tesz valakit nővé vagy férfivá. A transzfóbok gyakran azzal érvelnek, hogy a transz nők nem igazi nők és a transz férfiak nem igazi férfiak, mert más testbe születtek. A nemi identitás azonban nem függ a biológiától. Emellett a nők nem azért élnek meg elnyomást és diszkriminációt, mert női nemi szerveik vannak, hanem mert a társadalom nőként kezeli őket. A transz nőkre is nőként tekintenek, így őket is ugyanaz az elnyomás éri.
7. Nemcsak férfi és nő nemi identitás létezik. A társadalmi nem egy spektrumon vagy skálán képzelhető el: sokan nem ezekbe a bináris kategóriákba helyezik magukat. Ha valaki azzal érvel, hogy csak két nem van, figyelmeztethetjük egyrészt a biológiai nem és a társadalmi nem különbségére, másrészt arra, hogy a biológiai nem sem feltétlenül bináris, például az interszex állapotok esetében nem az.
8. Hangsúlyozzuk, hogy a transzfóbiának nagyon is valós következményei vannak. Az online transzfób gyűlöletbeszéd hatására az emberek a transzfóbia más formáit is természetesnek fogják tekinteni. Hivatkozhatunk statisztikákra a transzfób gyűlölet-bűncselekmények és diszkrimináció elterjedtségéről. Különösen a transz nők ellen gyakori az erőszak, a nemi alapú erőszak éppen amiatt, mert nőként élnek egy szexista és transzfób közegben.
9. Ha LMB emberektől olvasunk transzfób megjegyzéseket, emlékeztethetjük őket, hogy az LMBTQI mozgalom hősei közül sokan transzneműek voltak. Az 1969-es Stonewall lázadásban, amikor az LMBTI emberek először álltak ki a jogaikért és amelyre ma a Pride felvonulásokkal emlékezünk, kulcsszerepet játszottak a színesbőrű transz nők, például Martia P. Johnson és Silvia Rivera. A transz nők között mindig voltak olyanok, akik bátran kiálltak az LMBTQI emberekért, ezért tisztelet és hála illeti őket.
10. Ha valaki transzfób tartalmú cikket oszt meg, mindig ellenőrizzük a forrás megbízhatóságát. Egyes transzfóbok álhíreket gyártanak, amelyek a transz embereket, különösen a transz nőket veszélyesnek és erőszakosnak ábrázolják. Ilyenkor fontos bizonyítani, hogy a hír nem hiteles forrásból származik.
11. A tudomány is mellettünk van. 2018-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az összes transz identitást törölte a mentális betegségek listájáról, így ma már a transzneműség nem számít pszichés problémának.
12. Legyünk tudatában az úgynevezett transzellenes radikális feministák (TERF-ek) létezésének. Ez a jelenség az 1970-es években kezdődött az Egyesült Államokban, amikor egyes feministák azt állították, hogy a transzneműség egyfajta trójai faló: a férfiak azzal próbálnak betörni a női terekbe, hogy nőknek tettetik magukat. Sajnos bizonyos közösségi média-oldalakon a TERF-ek nagyon aktívak és transzfób információkat terjesztenek. Az általuk posztolt transzfób tartalmakat érdemes jelenteni. Ugyanakkor számítsunk rá, hogy nagyon szervezettek: ha egyikükkel vitába keveredünk, gyakran sokan csatlakoznak hozzá, és a beszélgetés könnyen agresszívvé fajulhat.
13. A feministák mellettünk állnak. A TERF-jelenség ellenére a feministák többsége támogatja a transz embereket. Az 1990-es évek óta a feministák és az LMBTQI aktivisták, különösen a transzneműek, sok mindenben segítik egymást, és a transzfeminizmus irányzata is kialakult. A feminizmusnak ez az ága pozitívumként látja a sokszínűséget, és elismeri, hogy többféle módon is lehet nőnek lenni. A metszetszemléletű feminizmus minden nő mellett kiáll: a leszbikusok, biszexuálisok, transz nők, színesbőrű nők, fogyatékkal élő nők, különböző korú és származású stb. nők mellett. A metszetszemléletű feministák úgy gondolják: a transz nőket elutasító feminizmus nem igazi feminizmus.
14. Érdemes felhívni ellenfeleink figyelmét: senkitől nem tagadhatják meg, hogy férfiként vagy nőként azonosítsa magát. Nincsenek megszabott kritériumok, amelyeket teljesíteni kell, hogy valaki egy adott nembe sorolhassa magát.
15. Az identitás nem választás kérdése, hanem olyasmi, amit az ember személyiségfejlődése során felfedez magában. Senki sem “dönt úgy”, hogy akkor ő ezentúl transz lesz. Vannak viszont olyanok, akik csak egy későbbi életszakaszukban fedezik fel vagy vállalják fel transz identitásukat, például azért, mert félnek a környezet negatív reakciójától.
LMBTQI témák az oktatásban
Az iskolai foglalkozásokat tartó LMBTQI civil szervezeteket gyakran vádolják azzal, hogy “meg akarják téríteni” a diákokat. A társadalom sokszínűsége azonban nem egy ideológia, hanem a valóság. A diákoknak tisztában kell lenniük ezzel, hogy felelős, tudatos állampolgárokká váljanak. Meg kell tanítanunk nekik olyan értékeket, mint az elfogadás, mások tisztelete, a másoktól való tanulás, és hogy ne féljenek az emberek sokszínűségétől. Így válhatnak olyan felnőtté, aki megérti és tiszteletben tartja, hogy a társadalom sokféle életformájú és tapasztalatú egyénből áll össze.
Amikor a szexuális sokszínűségről tartunk órákat, senkit sem akarunk semmiről “meggyőzni”. A szexuális irányultságot, vagy a nemi identitást és önkifejezést nem lehet kívülről megváltoztatni. Az ilyen alkalmak hatására a diákok és tanáraik átgondolhatják, hogyan viszonyulnak más csoportokhoz. Fontos az is, hogy az iskolák biztonságos teret jelentsenek az LMBTQI fiataloknak, hogy ne kelljen elutasítástól, zaklatástól és diszkriminációtól félniük. Ahelyett, hogy elhallgatná a nemi és szexuális identitások sokféleségét, az oktatásnak arra kellene törekednie, hogy tudatosítsa ezeket a diákokban, és megbízható információkat nyújtson róluk. A Háttér Társaság 2017-es felmérése szerint a magyar LMBTQI diákok csaknem kétharmadát (64%) zaklatták szóban a szexuális irányultsága miatt, 56%-ukat érte szóbeli zaklatás a nemi önkifejezése miatt.
A Pride nemcsak “buli”
A Pride eredeti célja nem az, hogy a résztvevők ünnepeljék LMBTQI identitásukat, hanem hogy szabadon megélhessék és kifejezhessék szexuális irányultságukat és nemi identitásukat anélkül, hogy emiatt üldöznék, kigúnyolnák vagy hátrányosan megkülönböztetnék őket. A Nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transz és Interszex Szövetség (ILGA) szerint 2018-ban még mindig 72 ország volt a világon, ahol az LMBTQI közösséghez tartozást börtönnel vagy halállal büntetik.
A Pride persze jó buli, de emellett kiállás is az emberi jogokért. Erőt ad az LMBTQI embereknek és szövetségeseiknek, hogy egyenlő jogokat követeljenek és a nyilvánosság előtt vállalják magukat, ami a hétköznapi életben gyakran nem adatik meg nekik. A láthatóság alapvető fontosságú: aminek neve sincs, az nem létezik. A Pride-dal közösségünk kiáll tagjai emberi méltósága mellett, és azt üzeni azoknak az LMBTI embereknek, akik még nem tudják felvállalni magukat: “sokan vagyunk ugyanolyan helyzetben, mint ti, és veletek vagyunk”.
Mindenkinek joga van önmagának lenni
Nemi identitás alatt minden ember mélyen és egyedi módon megélt társadalmi nemét értjük. Ez megegyezhet a neki születésekor tulajdonított nemmel vagy eltérhet attól. A nemi identitásba beletartozik az egyén személyes testérzete és a társadalmi nem sok egyéb kifejezési eszköze, mint például az öltözködés, a beszédstílus vagy a gesztusok. Sajnos sok transz ember elutasító közegben él, ahol nem tartják tiszteletben nemi identitását.
Vannak transz emberek, akik különböző okokból nem tudják nyíltan megélni nemi identitásukat, például azért, mert félnek környezetük elutasító reakcióitól. Másoknak hosszú évekbe telik, amíg transzneműségük tudatosul bennük. A társadalmi nyomás nagyon erős, ezért gyakran ők maguk sem tudják egyértelműen kifejezni, mit éreznek. Amikor egy transz ember belevág a tranzícióba, fel kell dolgoznia környezete, köztük szerettei reakcióját. Ehhez a döntéshez nagy bátorság kell, mivel a társadalmi elutasítás miatt számos negatív következménye lehet: a transz ember elveszítheti az állását, de akár családját és barátait is.
Az Európai Parlament a közelmúltban (2019. február 14-én) elfogadott egy határozatot, amelyben felhívja a tagállamokat, hogy a hivatalos nemet önmeghatározásra alapozzák, vagyis mindenkit olyan neműként tartsanak nyilván, ami megfelel a nemi identitásának.
LMBTQI embernek lenni nem betegség
Az LMBTQI közösség által elszenvedett emberi jogi jogsértések, negatív attitűdök, sztereotípiák és stigma mögött többek között az az elképzelés áll, hogy LMBTQI embernek lenni betegség. Az uralkodó nemiszerep-normák miatt ezt sokáig így gondolták. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azonban 1990-ben levette a homoszexualitást a mentális betegségek listájáról, és 2018-ban az összes transz kategóriát is törölte a mentális problémák közül. Vagyis a WHO szerint egyetlen LMBTQI csoport sem tekinthető betegnek. A szexuális és nemi identitás az egyén személyiségének része, nem betegség.