Sajnos az online gyűlölet, zaklatás, a beszólások és a trollok még mindig az LMBTQI emberek mindennapi életének részei. Sokat kell még dolgoznunk azért, hogy ez ne így legyen. De amikor valakit megtámadnak és sikerrel lép fel ez ellen, akkor az egész közösség ellenálló képessége növekszik.
Az alábbiakban megosztunk néhány olyan történetet, ami pozitív eredménnyel zárult: ezekben az esetekben az online támadást elszenvedő ember, illetve a megtámadott közösség megerősödve jött ki belőlük.
Az alábbi beszámolók abból a felmérésből származnak, amellyel az LMBTQI közösség online gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos tapasztalatait vizsgáltuk.
“Egyszer megírtam a Facebooknak, mi történt és hogyan hatott ez rám, és nagyon is komolyan vették. Végigolvasták az egész threadet, hogy átlássák a helyzetet. Végül töröltek egy csomó olyan kommentet, amit jelentettem, és két elkövetőt hét napra letiltottak, ami a legjobb eredmény, amit én személy szerint láttam.”
“Az egyik képemre egy csomó bántó reakciót kaptam, amitől nagyon kiakadtam és szégyellni kezdtem magam. Viszont a barátaim, a családom és mások nagyon sok pozitív üzenetet is küldtek. Ők megerősítettek abban, hogy a szexualitásom teljesen rendben van.”
Steven a negyvenes éveiben járó biszexuális férfi. Imádja a téli sportokat. Különböző randioldalakon évek óta van profilja. Amikor nemrég megnősült, deaktiválta az LMBTI randioldalakon levő profiljait, de nem törölte őket. Ez volt a terve, de az esküvői előkészületek közepette elfeledkezett róla. Biszexualitásáról a feleségének nem beszélt. Steven a Twitter üzenetküldő oldalán beszélgetni kezdett olyanokkal, akik szintén imádják a téli sportokat. A csoport elhívta egy videócsetre egy videócset-oldalon. A csoport egyik tagja ezután megtalálta Steven profilját a randioldalon, és megfenyegette, hogy leleplezi a felesége előtt. A videócsetelés során arra presszinálta Stevent, hogy vetkőzzön le, ő pedig végül így tett. A csoport egyik tagja képernyőfotókat készített erről, és zsarolni kezdte Stevent. Azt követelte, hogy küldjön neki további szexuális jellegű képeket, különben a meglevőket kiposztolja a Facebookra és a Twitterre. Steven eleinte nem foglalkozott a fenyegetésekkel. Egy héttel később azonban a csoporttag posztolni kezdte a képernyőfotókat egy anonim oldalon, sértő és fenyegető szövegek kíséretében. A képeket mindig hamar levették és más oldalakon posztolták újra, így Stevennek nehéz volt követnie, hol vannak éppen. Steven a barátai és családja támogatásával kapcsolatba lépett a rendőrséggel és a videócsetes oldallal. A segítségükkel megtalálta annak a csoporttagnak az IP-címét, aki a képernyőfotókat készítette. Az IP-cím alapján a rendőrség megtalálta az elkövetőt. Elítélték zsarolásért és azért, mert ártó szándékkal magánjellegű, szexuális tárgyú képeket osztott meg. Egy év börtönt kapott.
Valakiről a beleegyezése nélkül szexuális tárgyú videókat vagy képeket posztolni az interneten bűncselekmény.
Dan transznemű férfi, a negyvenes éveiben jár, párjával, Sarah-val él. Dan kerekesszékes, lakásuk teljesen akadálymentesített. Dan feljelentést tett, mert a szomszédai zaklatták és bántalmazták: eleinte csak szóban, illetve falfirkákkal, de később betörték a lakás ablakát és fizikailag is bántalmazták Dant. A támadókat letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. Dan és Sarah azt hitte, a kálváriájuk ezzel véget ért, ám a tárgyalást követő napon a helyi ingyenes újság címlapján ez állt: “Betörtek a transzvesztitához. Tudták vajon a támadók, hogy nővel van dolguk?” Dan és Sarah teljesen összetört. A cikk megfogalmazása bántó és pontatlan volt, ráadásul a lap a nevüket és a címüket is közölte. A hír megjelent az interneten is, és hamarosan nagyon sokan tweetelték. Valaki megosztotta Dan születési nevét is, a munkatársai így tudták meg, hogy Dan transznemű. A helyi fiatalok rendszeresen sértéseket kiabáltak be az ablakukon. Sarah családja is ekkor tudta meg, hogy Dan transz. Sarah kétségbeesésében felkereste a helyi LMBTQI szervezetet, akik továbbirányították a Trans Media Watch nevű egyesülethez. Az egyesület transzfóbia miatt beperelte az újságot, amely végül bocsánatot kért és és módosította a cikk online változatát. Hivatalosan is panaszt nyújtottak be a Sajtóetikai Bizottsághoz. Dan és Sarah a Twitter bejelentőfelületének segítségével leállították a tweeteket és a posztolókat jelentették a rendőrségnek. A szervezet azt is elérte, hogy a helyi önkormányzat másik lakásba költöztesse Dant és Sarah-t
Annak érdekében, hogy uniós szinten kezelni lehessen a gyűlöletre uszítást a közösségi médiában, 2016-ban az Európai Bizottság létrehozta a jogellenes online gyűlöletbeszédre vonatkozó magatartási kódexet. A részt vevő közösségi médiát üzemeltető vállalatok vállalták, hogy megteszik a dokumentumban foglalt intézkedéseket annak érdekében, hogy fellépjenek az oldalaikon található nemkívánatos gyűlöletbeszéd ellen. A legjelentősebb informatikai vállalatok, mint a Facebook, a Microsoft, a Twitter és a Youtube azonnal csatlakoztak a magatartási kódexhez. Beleegyeztek abba, hogy az oldalaikon szereplő gyűlöletbeszédre vonatkozó bejelentéseket 24 órán belül kivizsgálják, és az egyes tagállamokban hatályban levő törvények értelmében gyűlöletbeszédet tartalmazó vagy erőszakra, gyűlöletre uszító felvételeket, kommenteket, illusztrációkat, oldalakat, videóklipeket és eseményeket törlik. Ebben a folyamatban a civil szervezetek mint “megbízható bejelentők” vesznek részt. Ez azt jelenti, hogy a magatartási kódexet elfogadó közösségi oldalak elismerik: azok a civil szervezetek, amelyek a valamely védett tulajdonság (életkor, nem, nemi identitás, szexuális irányultság, fogyatékosság, faj, nemzetiség, nyelv, etnikai háttér, társadalmi pozíció, hit vagy meggyőződés) miatt hátrányt szenvedő kisebbségekkel dolgoznak, a legalkalmasabbak az általuk képviselt csoportot támadó gyűlöletbeszéd felismerésére, így a tőlük érkező bejelentéseket különösen gyorsan és alaposan kell megvizsgálniuk.
Az Észt LMBTI Szövetség 2017-ben Pride-ot szervezett Tallinnban. Az egyik internetes oldalon nyilvános felhívás jelent meg, hogy az emberek a Pride idején menjenek ki tüntetni az LMBTI közösség ellen. A szervezet kapcsolatba lépett egy netrendőrrel, és a rendőrséget is értesítette arról, hogy a Pride megzavarására lehet számítani. A netrendőr feltérképezte és elemezte a helyzetet, majd kapcsolatba lépett az oldal adminisztrátorával és elmagyarázta neki, mi legális és mi nem. Ezen felül értesítette a területi rendőrkapitányságot, hogy tudjanak az ügyről és álljanak készenlétben. Az Észt LMBTI Szövetség szerint ez jó példa arra, hogyan lehet a nyilvános térben megjelenő homofóbiát kezelni. A netrendőr az egész eljárás alatt folyamatosan tájékoztatta az egyesületet. Ettől megvolt az a biztonságérzetük, hogy a rendőrség legjobb képességei szerint kezeli az ügyet.