Az online gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépés kitartó, széles körű erőfeszítéseket igényel. Biztosítani kell egyfelől azt, hogy az áldozatok védelmet kapjanak, másfelől azt, hogy a megtámadott kisebbségi csoportokat ne hallgattassa el az erőszak és a fenyegetés, és az online térben mindenki hallathassa a hangját.
Az online gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények gyökere az, hogy a kisebbségekről és sérülékeny csoportokról (köztük az LMBTQI emberekről) negatív sztereotípiák élnek a köztudatban. Előfordul, hogy az elkövetők általuk ismert személyt vesznek célba, és olyan vétségeket, bűncselekményeket, mint zaklatás, erőszakkal fenyegetés, rongálás az előítélet és intolerancia motivál.
Az államoknak kötelezettsége, hogy a gyűlöletbeszéd súlyos eseteit és a gyűlöletre uszítást jogszabályokban meghatározott módon büntessék.
1. A Tanács 2008/913/IB kerethatározata a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről a tagállamok törvényeinek és rendelkezéseinek közelítését írja elő a rasszizmus és idegengyűlölet megnyilvánulásait tartalmazó bűncselekmények, különösen az alábbi cselekmények esetén:
A kerethatározat előírja, hogy a tagállamok a rasszizmust és az idegengyűlöletet hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetésekkel büntessék. A rasszista és idegengyűlöletből fakadó bűncselekményekben indított nyomozás vagy vádemelés nem függhet a cselekmény sértettjének feljelentésétől vagy a büntetőeljárás megindítására vonatkozó indítványától.
Az Európai Parlament, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és a Tanács is felhívta a tagállamokat, hogy a kerethatározatot tágabb értelemben ültessék át jogrendjükbe oly módon, hogy az a szexuális irányultságot és a nemi identitást is lefedje.
2. Az Áldozatvédelmi irányelv (2012/29/EU) hivatkozik mind a gyűlölet-bűncselekmények áldozataira, mind a szexuális irányultságra és a nemi identitásra a bűncselekmények, az áldozatok diszkrimináció-mentességhez való joga és az egyéni értékeléshez való jog meghatározásakor. Az irányelv előírja, hogy a gyűlölet-bűncselekmények áldozatainak specializált áldozatsegítő szolgálatokat kell biztosítani, amelyek egyéni szükségleteiket figyelembe veszik, illetve lehetővé kell tenni, hogy az áldozatok és a tanúk is bejelenthessék az incidenseket a rendőrségnek.
Magatartási kódex: nem kötelező érvényű önszabályozás informatikai és közösségi médiát üzemeltető vállalatok részéről
A 2016-os jogellenes online gyűlöletbeszéddel szembeni fellépést szolgáló magatartási kódex, amelyet az Európai Bizottság és néhány jelentős informatikai vállalat (a Facebook, a Microsoft, a Twitter és a Youtube) közösen dolgozott ki, egy nem kötelező érvényű elköteleződés arra, hogy az aláíró felek 24 órán belül elbírálják a bejelentéseket és eltávolítják oldalaikról a jogellenes gyűlöletbeszédet. A vállalatok abban is megegyeztek, hogy javítják a felhasználók felé történő visszajelzéseket és a társadalom felé átláthatóbban működnek. 2018-ban és 2019-ben az Instagram, a Google+, a Snapchat, a Dailymotion és a jeuxvideo.com is csatlakozott a magatartási kódexhez.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) friss döntése
Bár az EJEB nem az EU, hanem az Európa Tanács része, minden uniós tagállam tagja az Európa Tanácsnak, így a bíróság döntései befolyásolják joggyakorlatukat.
2020 januárjában a Beizaras és Levickas kontra Litvánia ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy amikor Litvánia nem indított nyomozást a meleg párnak célzott online gyűlölködő kommentek ügyében, ezzel megsértette a magánélethez és családi élethez való jogukat, emellett szexuális irányultságuk miatt hátrányosan megkülönböztette őket. Az EJEB ezzel nagyon határozott üzenetet küldött az európai országok hatóságainak arról, hogy komolyan kell venniük az LMBTQI emberek elleni gyűlöletbeszédet.
A Beizaras és Levickas kontra Litvánia ügy onnan indult, hogy az egyik panaszos feltett a Facebook-profiljára egy képet, amin azonos nemű párjával csókolózik. Erre többszáz gyűlölködő hozzászólást kapott: egy részük általában támadta az LMBTQI embereket, mások konkrétan a párt fenyegették meg. A hatóságok nem voltak hajlandóak büntetőeljárást megelőző nyomozást folytatni az ügyben, így a pár azzal fordult a Bírósághoz, hogy hátrányos megkülönböztetés érte őket, és mivel a hatóságok nem nyomoztak az ügyükben, sérült a jogorvoslathoz való joguk is.
Az EJEB egyhangúlag megállapította, hogy Litvánia megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikkét (a diszkrimináció tilalma), valamint a 8. cikket (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) és a 13. cikket (hatékony jogorvoslathoz való jog). A Bíróság megállapította, hogy mivel a hozzászólások nyílt felhívást tartalmaztak a panaszosok fizikai és lelki integritásának megsértésére, a panaszosokat a büntető törvénykönyv értelmében védelem illette volna meg, ám a litván hatóságok diszkriminatív attitűdje miatt ehhez nem jutottak hozzá.
A magyar Büntető törvénykönyv (Btk.) nem használja a gyűlölet-bűncselekmény és gyűlöletbeszéd kifejezéseket, de meghatároz és büntetni rendel előítéletes indokból elkövetett cselekményeket, kifejezetten utalva az előítélet alapjai között a szexuális irányultságra és a nemi identitásra.
Az alábbi Btk. tényállásokat tekinthetjük LMBTQI relevanciájú gyűlölet-bűncselekményeknek:
közvetlenül, a szexuális irányultságot és a nemi identitást is nevesítve, sui generis tényállásként:
közvetve, az aljas indok mint minősítő körülmény említésével:
Közösség tagja elleni erőszak a Btk.-ban:
(2) Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt bántalmaz, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A közösség elleni uszítás (Btk. 332.§) bűntettét az követi el, aki nagy nyilvánosság előtt
erőszakra vagy gyűlöletre uszít.
A “nagy nyilvánosság előtt” kifejezés vonatkozik az Interneten közzétett anyagokra. A jogszabály bírói értelmezése azonban meglehetősen leszűkítő: csak azt értelmezi közösség elleni uszításnak, ha a beszéd kifejezetten erőszakos cselekményekre hív fel.
Zaklatásról akkor beszélünk, amikor valaki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, illetve erőszakos cselekmény elkövetésével megfenyegeti (Btk. 222.§).
Ha akár valamely médiatartalom, akár online hozzászólások egy személyre irányulnak, nem pedig egy csoportra, rágalmazást vagy becsületsértést valósíthatnak meg (Btk. 226.§, 227.§). Ezen vétségek esetében is feljelentést lehet tenni a rendőrségen. Ha az elkövető személye ismert, polgári per is indítható személyiségi jogok megsértése miatt: ilyen esetben a homofób és transzfób sértések, vagy a magánélet kitárgyalása elég lehet a jogsértés megállapításához.